Mesterséges édesítőszerek - biztonság és kockázatok

2023-ban a Egészségügyi Világszervezet (WHO) az aszpartám édesítőszert a lehetséges rákkeltő anyagok (2B csoport) listájára sorolta - tehát azon anyagok közé, amelyeknél korlátozott bizonyíték van az emberi rákkeltő hatásra, de nem elegendő a közvetlen ok-okozati összefüggés megerősítéséhez.
Ez a lépés újra megnyitotta a vitát a mesterséges édesítőszerek biztonságáról, amelyeket már több mint fél évszázada használnak. Bár segítenek csökkenteni a cukorbevitelt, a kutatások azt mutatják, hogy egészségügyi hatásaik nem egyértelműek.

Miért nyúlnak utánuk egyesek

A mesterséges édesítőszereket akkor használjuk, amikor csökkenteni szeretnénk a cukrot, de megtartani az édes ízt. Megtalálhatók az light vagy zero típusú italokban, rágógumikban, fehérjepudingokban és szirupokban is.
Ezek kémiailag előállított anyagok, amelyek sokszorosan magasabb édesítőerővel rendelkeznek, mint a szacharóz - és gyakran nulla kalóriaértékkel is.

Mik ezek, és hogyan működnek

A mesterséges édesítőszerek szintetikus cukorhelyettesítők, amelyek ugyanazokhoz a ízlelőreceptorokhoz kötődnek a nyelven, mint a szénhidrátok. Ennek köszönhetően édes érzetet váltanak ki anélkül, hogy jelentős energiát adnának hozzá.
Nagyon magas édesítőerejük azonban megzavarhatja a természetes ízek érzékelését – az agy hozzászokik az intenzív édességhez, és a hétköznapi élelmiszerek ezután „kevéssé édesnek” tűnhetnek.

Hogyan állítják elő őket

Minden édesítőszernek megvan a saját kémiai előállítási folyamata. Íme néhány példa:

• Aszpartám (E951) – az L-aszparaginsavból és L-fenilalaninból álló dipeptid metilésztere. Bomlása során kis mennyiségű metanol is keletkezik, de ez messze a toxikus küszöb alatt van.

• Szukralóz (E955) – a szacharóz klórozásával keletkezik. Az anyag nagy része nem szívódik fel, és változatlan formában távozik a szervezetből.

• Acezulfám K (E950) – az oxatiazin metilezésével és káliummal történő semlegesítéssel szintetizálják. Gyakran kombinálják aszpartámmal, hogy kiegyenlítsék a keserű utóízt.

A leggyakrabban használt mesterséges édesítőszerek

Biztonságosak?

Jelenleg a rendelkezésre álló bizonyítékok nem elég erősek ahhoz, hogy bizonyítsák, hogy a szokásos mennyiségű aszpartám vagy más engedélyezett édesítőszer rákkeltő hatással bírna.

• „A dózis teszi a mérget”: egy átlagembernek naponta körülbelül 17–18 doboz diétás kólát kellene meginnia ahhoz, hogy elérje az elfogadható napi bevitel (ADI) határát.

• A megfigyeléses tanulmányok nem okozatiak: azok a tanulmányok, amelyek összefüggést (korrelációt) találtak a rákkal, nem bizonyítják az okot (kauzalitást) - más tényezők (étrend, életmód) is befolyásolhatják őket.

• Az EFSA és az FDA is folyamatosan megerősítik, hogy az aszpartám és más édesítőszerek biztonságosak az engedélyezett ADI keretein belül.

A hosszú távú fogyasztás kockázatai

A jelenlegi ismeretek alapján három fő területet kell figyelembe venni:

1. Bélmikrobiom – egyes édesítőszerek megváltoztathatják a bélflóra összetételét, ami befolyásolhatja a glükóztoleranciát és az anyagcserét.

2. Ízbeli alkalmazkodás – a szélsőséges édességgel való gyakori érintkezés csökkenti az érzékenységet a természetesen édes élelmiszerek iránt.

3. Kalóriakompenzáció – akik „zero” italokat isznak, tudat alatt növelhetik a kalóriabevitelüket más forrásokból.

Egyelőre nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy a mesterséges édesítőszerek szokásos fogyasztása rákot, elhízást vagy metabolikus szindrómát okozna – de arra sem, hogy hosszú távú használatuk teljesen kockázatmentes lenne.

Természetes alternatívák

A sztevoglikozidok (E960) a Stevia rebaudiana növényből nyert természetes édesítőszerek. Körülbelül 200-szor édesebbek a cukornál, nem tartalmaznak kalóriát, és cukorbetegek számára is alkalmasak.

A Ruiz-Ojeda és mtsai (2019) áttekintő tanulmánya szerint a sztevoglikozidok nem szívódnak fel a vékonybélben, hanem csak a vastagbélben, ahol a bélbaktériumok sztevollá bontják le őket. Ez a folyamat enyhén befolyásolhatja a bélmikrobiom összetételét, különösen a Bacteroides nemzetségbe tartozó baktériumokét, amelyek részt vesznek a lebontásukban.
Ezek a változások azonban nagyon kicsik és klinikailag jelentéktelenek, és a sztévia bélmikrobiotára gyakorolt hatását egyelőre nem vizsgálták kellőképpen.

Bizonyos szintetikus édesítőszerekkel szemben – például a szacharinnal vagy a szukralózzal, amelyek kifejezettebben megzavarhatják a mikrobiomot – a sztévia kíméletesebb választásnak tűnik. Mindazonáltal érdemes betartani az Európai Bizottság által meghatározott ajánlott napi bevitelt (ADI), amely 4 mg/testtömeg-kg.

Összefoglalás és ajánlások

A mesterséges édesítőszerek hasznos eszközök lehetnek, ha csökkenteni szeretnéd a cukorbevitelt, és stabilan tartani a testtömegedet. Segítenek csökkenteni az energiabevitelt, közvetlenül nem befolyásolják a vércukorszintet, és megkönnyíthetik az átmenetet a túl édes italoktól a kiegyensúlyozottabb étrend felé.

Másrészt nem korlátok nélküliek. Az erősen édes termékek gyakori fogyasztása megzavarhatja a természetes ízérzékelést, befolyásolhatja a bélmikrobiomot, és kalóriakompenzációhoz vezethet - tehát ahhoz, hogy az ember a „megspórolt” energiát egyszerűen máshol pótolja.

Hosszú távon tehát az igaz, hogy bár a mesterséges édesítőszerek szokásos használat mellett biztonságosnak számítanak, nem érdemes rájuk mint tartós megoldásra hagyatkozni.

Ha aggódsz az aszpartám vagy a mesterséges édesítőszerek miatt, lehetséges csökkenteni a mennyiségüket, vagy lecserélni őket természetes, energiamentes édesítőszerekre.

Források

1. World Health Organization (2023): Aspartame hazard and risk assessment results.

2. Mooradian A.D., Smith M., Tokuda M. (2017): The role of artificial and natural sweeteners in reducing the consumption of table sugar. Clinical Nutrition ESPEN, 21, 1–8.

3. Kossiva L., et al. (2024): Chronic Use of Artificial Sweeteners: Pros and Cons. Frontiers in Nutrition, PMC11435027.

4. Ruiz-Ojeda F. J., et al. (2019): Effects of Sweeteners on the Gut Microbiota: A Review of Experimental Studies and Clinical Trials. Advances in Nutrition, PMC6363527.